Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kampányember a nagyvárosban Fabricius Gábor, Magyar Hírlap, 2006. augusztus 6. Nézzük akkor ismét a villamost és Aba Botondot. Demszky itt is "médiát hackelt", hiszen a lépés ismét csak a szavak szintjén csattant el. A médiában viszont az a zseniális, hogy a "lesz" és a "lehet, hogy lesz" nagyon hasonlít egymásra. Van egy ember, aki kétségkívül az egyik legnagyobb PR-guru Magyarországon. Van egy ember, aki elõtt térdre rogyhat mindenki, aki azt hiszi, ért a médiához. Ez az ember nem György Péter, nem Hammer Ferenc, de még csak nem is Friderikusz Sándor. Ez az ember: Demszky Gábor. Médiavírus a frusztráció kezelésére Lehet, hogy le kell vonni a konzekvenciákat a BKV vezetését illetõen, mert nem megy a villamos – valahogy így sommázta a hajcihõt. Annyira szépen felépített dupla leszúrt Rittberger ez a médiaporondon, hogy a kommunikációs stratégiákon edzõdött jobb agyféltekém is hajlamos lenne idegimpulzust küldeni a nyakamnak: igen, bólogatás indul, igaza van. Aztán mielõtt még az impulzus leszaladna a nyakamig, és a bólogató izmok beindulnának, valami mégis csak bevillan: ez itten, kérem, egy szépen komponált kommunikációs lépés Demszkytõl. Érdemes az ilyen nyilatkozatokat médiavírusként értelmezni: a politikus olyan erõs üzenetet (nem valós akciót, csupán verbális hatást) küld az embereknek, hogy azok azonnal megnyugszanak. Ettõl azt érzik, minden O. K. A médiavírus deszkripciója következik: olyan virulens és vitális üzenet, amely a média útvesztõin is képes gyorsan eljutni a célcsoporthoz. Szájról szájra is terjed, mert annyira erõs és vitális hír. Mentálisan kezeli az emberek frusztrációját és problémáját, mégpedig gyorsan és hatékonyan. A sajtó pedig felkapja, s ettõl tulajdonképpen vírusgazdaként funkcionál. A logika az interneten terjedõ víruslevelek logikája. Van egy kedvencem. Ebben a médiavírusban óriási tornádó közeledik Budapest felé, a fõpolgármester pedig arra kér mindenkit, hogy azonnal vonuljon védett helyre, de legalább esõkabátot vigyen magával… Demszky Gábor 2004-es európai parlamenti kampányában engedte útjára a fent említett virulens hírt. Demszky új volt ugyan Aigner Szilárd-i szerepében, de a média ezt valamiért nem firtatta. Tornádó végül nem jött, az embereknek viszont jólesett az aggódás. Olyan volt, mint a New York lakóit amúgy szenzációsan vezetõ s szintén óvó Rudi Giulliani valamelyik húzása. Demszky kommunikációs manõvere elvonta a figyelmet az aktuális politikai támadásokról, ráadásul zsigeri szinten képes volt hatni: elvárt módon aggódott kétmilliós népéért, emellett válságmenedzser módjára cselekedett. Képes volt adrenalint adni és elvenni egyazon mondatában: egzisztenciális baj jött és ment. Képes volt egyúttal bajt kommunikálni és megoldani – virtuálisan azonnal. Ott a pont. A kép is megjön azonnal: Demszky Gábor mint idõjárás-jelentõ áll a média viharában. Jól felépített imázsüzenet a villamosból És nézzük akkor ismét a villamost és Aba Botondot. Demszky itt is "médiát hackelt", hiszen a lépés ismét csak a szavak szintjén történt meg. A médiában viszont az a zseniális, hogy a "lesz" és a "lehet, hogy lesz" nagyon hasonlít egymásra. És ami igazán professzionális ebben a kommunikációs stratégiában: képes villamosban elõadni a dinamikus vezetõ imázsüzenetét. Van, aki dalban mondja el, van, aki villamosban, Európa leghosszabb villamosával, európai szinten a legtöbb út felújításával, a személyi konzekvenciák levonásának lehetõségét meglebegtetve. Ezt a kommunikációs formát a szakzsargon szimplán esemény-marketingnek aposztrofálja: események sorozatában képes egy üzenetet eljuttatni az emberekhez. Az esemény maga megszólít egy bizonyos típusú embert, s azt jó érzéssel tölti el. A célcsoportnak hitelesen mutatják be az eseményt. Nem utolsósorban az esemény idõzítése megfelelõen van odaigazítva a döntéshez, amikor átgondoljuk, hogy meg akarjuk-e venni a terméket. Kéz a kézben, akarat és jó kommunikáció Amikor az esemény elcsattan, a termék már ott van a polcokon, és indirekt módon azt az érzést kelti a fogyasztóban, hogy a márka általában nagyon aktív. A fõváros megszaporodott eseménymarketing-akciói azt sejtetik, hogy lassan itt a termék újraválasztásának ideje. Kitekintve a világba, azt látjuk, ha van valódi akarat, jól tud mûködni kéz a kézben kommunikációs manõver és az urbanisztikai fejlesztés. Ott van Prága (ahova szuperszexi kozmopolita attitûd költözött) jó példának arra, hogy meg lehet csinálni az exblokkban is egy várost úgy, hogy az eseménymarketing-akciók koherensen és folyamatosan építenek egy urbanisztikai képet. Vagy érdemes megnézni az egykor rettegett harlemi környezetet New Yorkban. Manhattan északi részén az egykor lepukkant terület ma virul. A Clinton-adminisztráció alatt nemcsak a harlemi feketéket integrálták, hanem a városrészt is regenerálták. A leköszönõ elnök végül maga is a környéken költözött be új irodájába, önnönmagán bemutatva, hogy "Harlem is the place to be". Azóta Harlem az újgenerációs kreatív és media type arcok környéke, apró designboltokkal, sötéten csillogó bárokkal, thai éttermekkel, kávézókkal. Tíz év alatt késelõs környékbõl – ahova az ember még taxival sem szívesen merészkedett be – zseniálisan liberális hangulatú forrongó kreatív környék nõtt ki, vonzza a világból a fiatalokat, és azt üzeni, hogy New York újra és újra meg tudja lepni a világot. De hát az New York, ez meg Budapest. Fabricius Gábor A szerzõ a Republic of Art kreatív igazgatója Kampányember a nagyvárosban, Magyar Hírlap, 2006. augusztus 6.